2009. november 28., szombat

Vége!

The Final Break (A szabadság ára) - 10/10

Kicsit félve ültem neki ennek a filmnek, miután tartottam a túlbonyolítástól és az erőltetett dolgoktól, de szerencsére ezeket nem kaptam meg és ismét nem csalódtam. Hihetetlen, hogy egy film, hogy tud hatni az emberre... legalábbis rám. Ez a cirka másfél óra tele volt érzelmekkel, főleg a vége, ami szerintem méltó kiegészítése volt a finálénak és a jó öreg 1. évados feelinget is visszaadta. Nagyon bejött újra a börtrön-atmoszféra, és legalább megismertük a dolog női oldalát is. Ez az Apuci-féle hierarchia is ötletes volt és jellemző egy valódi női börtönre.
Annak szintén örülök, hogy ismét egy hatalmas logikai játék volt az egész szöktetés. A rég nem látott fordulatok és átverések is visszaadták az igazi Prison Break érzést. Mahone-ról egyértelmű volt, hogy nem lesz áruló, még akkor is, ha Michael mondogatta neki, hogy "Bízok benned" amire Alex elővette a sunyi nézését. Alex-et különösen megkedveltem így a végére.
Az ejtőernyős csel is lenyűgöző volt, viszont amit nem értettem, hogy miután Michael felkapaszkodott a kocsi aljára, hogy ment be a börtönbe és mi történt azokkal a bizonyos kamerákkal? Zavarodott őrök rohangáltak és káosz volt, de ez még nem magyarázza, hogy Michael hogy szaladt be csak úgy az ajtón.
Gretchen-re számítottam, hogy felbukkan és segít Sara-nak, de az meglepett, hogy nem köpte be a lányt a kápolnánál. Juteszembe, az origami üzenet is nagyon ötletes volt. Gretchen sorsa egyébként csakugyan tetszett, hiszen majdhogynem olyan, mint T-Bag női megfelelője. Csak valamivel több érzelem szorult belé. Mindenesetre örülök, hogy nem halt meg... csakúgy, mint T-Bag-nek, a börtön neki is sokkal nagyobb büntetés a halálnál.
Maga szöktetés külön tetszett (talán még jobban, mint a Sonából való), miután minimális idő alatt tervelték ki és valósították meg a tervet. Hangulatos jelenetsorok voltak, ugyanakkor igencsak irreálisak.
Michael halála... eleinte nekem sem tetszett a dolog "hogyan" része, de már megértettem a jelentőségét. Miután Michael bement a klinikára és megtudta, hogy nincs sok ideje hátra - a kiújult daganat következtében - "értelmetlen" lett volna tovább élnie, és megvárnia, amíg a tehetetlen családtagjai és barátai szeme láttára teríti le lassan, kínozva a gyötrő halál. Úgy ismertük meg Michael-t, hogy mindíg volt B vagy C-terve... most sem volt ez másképp, mert biztos össze tudta volna hozni a dolgot úgy, hogy élve megússza, csak... csak Ő nem akarta.
Amikor Sucre-nak köszönt meg mindent és Linc-et bíztatta, már akkor lehetett érezni, hogy búcsúzik. Ugyanilyen szépen búcsúzott el Mahone-tól és persze Sarától... akiket szeretett és akikért bármit megtett volna... és meg is tett. Az is szimpatikus volt, hogy nem mutatták konkrétan megsülni Michael-t, mert szerintem méltatlan lett volna úgy ábrázolni a történtek után. Ami még jobb volt, hogy az áram ölte meg, ezzel talán utalhattak arra a készítők, hogy Michaelt nem ölheti meg ember...
Mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy került Michael holtteste oda, ahol a 4x22 végén láttuk... talán Alex intézte el FBI-os kapcsolataival? ...valószínűleg úgy történt.
Ezekkel együtt ismét könnyet csalt a szemembe az utolsó néhány perc: Mahone búcsúzása, Linc és Sucre ölelése és persze a DVD-n lévő üzenet, ami csakugyan jellemző volt Michael-re. Igazán szívfacsaró jelenetsorok voltak, tényleg gyönyörűre sikeredtek. Szerintem abszolút korrekt befejezést kapott a sorozat, hiszen nem az a tipikus "nyálas happy end" lett - mint másik 600 sorozatnál - ezzel is kitűnik a PB a többi közül, ugyanakkor mégsem teljesen drámai...Összességében nagyon örülök, hogy elkészítették ezt a ráadás filmet, mert igazán méltó és remek lezárása volt az egész sorozatnak és valóban betömte a 4 éves ugrás előtti űrt. Örülök, hogy eddig bírta a sorozat és a hullámvölgyek ellenére, a végére egészen feljavult a színvonala.


Azt hiszem, hogy ezzel a bejegyzéssel le is zárnám a blogot. Köszönöm azoknak, akik látogatták, vagy legalább néha-néha felnéztek ide! Igyekeztem mindig naprakész infókat közzétenni, több kevesebb sikerrel... :)
Aki le szeretné tölteni a Final Break-et, az a jobb oldali képre kattintva megteheti, akárcsak a sorozat bármelyik többi részét! ;)

ISTEN VELED PRISON BREAK!
R.I.P. MICHAEL SCOFIELD

2009. november 23., hétfő

2009. november 20., péntek

4x22 - Vélemény...

4x22 - Killing Your Number (Szabadon) - 10/10

Egyszerűen nem is tudom hol kezdjem. Ez a rész -lehet, hogy sokak szerint túlozni fogok,- de a valaha elkészített legjobb PB epizód volt. Szinte a létező összes érzelmet kiváltotta belőlem, pozitívat és negatívat egyaránt. Kiváltott belőlem: boldogságot - hiszen megannyi menekülés és harc után végre véget ért ez az egész és minden "jó" boldogan élheti tovább az életét, míg a "rosszak" megkapták méltó büntetésüket. Szomorúságot - mert kedvenc sorozatom egyszer s mindenkorra véget ért, az egész sorozat szíve és lelke, Michael pedig meghalt. Nevetést - az újabb és újabb remekül időzített poénok, a humoros beszólások és helyzetek. Féltékenységet - hogy szinte mindenki boldogan él tovább, látszólag gond nélkül, akár a mesékben. És még rengeteg más, amit most inkább nem sorolnék fel.
A rész elején várható volt, hogy ismét balul sül el valami a Scylla dobozába rejtett bombával, de hála Alex kreatívításának kézzel aktiválta a szerkezetet, majd adott egy szép talpast Mrs. Scofield-nak és levegőbe repítette a szobát.
Várható volt, hogy a nő túléli, én mégis reménykedtem, hogy elnyelik a lángok. Miután megjött Michael és Sara, majd Mahone is kihozta Linc-et, nem tudtam eldönteni, hogy Michael azért nézi a kiégett szobát, mert örül, hogy végre elpatkolt a mama, vagy azért mert esetleg sajnálja őt. T-Bag beszólásán is röhögtem egy sort, amikor Krantz odafogta a fejéhez a 9mm-est és Teddy megszólal, hogy: "Honnan tudtam volna, hogy Scofield repülni is tud?". Végül érkezett puerto ricoi barátunk telefonhívása, aki nem tudta ugyan, de megmentette T-Bag-et egy headshot-tól. Sucre és C-Note ügyesen játszották ki a T-Bag-et megfigyelő Cég-es tagot és a későbbi fejjel lefelé lógós jelenetek is jók voltak. T-Bag igyekezett nem spicli lenni, de a jobb, szabad élet reményében mégis beköpte a drága General-t, aki nemrég a vérét akarta ontani.Kellerman felbukkanásának örülök, de ez sem volt túl reális. Miért csak most bukkant fel? Hol volt eddig? Az, hogy egy Cég-ellenes csapat szabadította ki, logikus és várható magyarázat volt, azt viszont nem tudom, hogy Michael miért hitte halottnak Pault. Elvileg nem tudott a haláláról vagy igen? Paul Sara mobiljából előhalászta Mike számát, majd miután felhívta, közölte vele, hogy miként lehetnek végleg szabadok. Látszódott Michael-en, hogy vívódik, ami nem csoda, ahányszor átverték, így azt sem tudta, hogy bízhat-e Kellerman-ban.
Sarán jó volt újra orvosi köpenyt látni, eszembe jutott róla az 1. évados doki néni. Végül megszerezte a Linc ellátásához kellő cuccokat, úgyhogy működött az álca. Viszont sajnos a nem túl frankó Franco ügynök elkapta Alex-et, akinek a pillantásából Sara egyből megértette, hogy lépjen le. Michael és Linc beszélgetése a kocsiban megint csak nagyon szép volt. Amikor szóba került, hogy nem testvérek, Michael korrekten megmondta, hogy "Ez semmin sem változtat." - és ez teljesen így is van, úgyogy nálam tényleg ki lett magyarázva ez a nem testvér-téma. Mikor Sara elmondta, hogy Mahone-t elkapták, Michael tudta, hogy a Scylla jó kezekbe adásával fel fogják menteni a barátját. Mahone ugyanebben bízott, hogy Michael időben eljutatja Kellerman-nak a Scyllát, így szinte az ügynökök képébe röhögött az őrsön és nem árult el semmit. Michael-ékat természetesen bemérte a Cég, így újra Krantz szobáján kötöttek ki, aki ezúttal újabb adut húzott elő: Sofiát. Szerencsére a legjobb pillanatban érkezett meg pókember 2 barátja, a szintén falmászó Sucre és C-Note, majd megfordították a játék menetét.Sofiát elengedték, majd a tábornokot megbilincselve otthagyták, ám valószínűleg a többi lakó meghallotta a lövéseket és kihívták a zsarukat. Sucre megint bizonyította hűségét és feltartva a rendőrséget, egérutat biztosított Michael-éknek. Akárcsak Mahone, ő sem árult el semmit, ugyanazon okokból. Mike-ék visszamentek a raktárba, de Lincoln csodával határos módon, még mindig, ennyi vonszolás után is élt. Christina is megjött a partyra, hogy elvigye a Scyllát, de Michael fegyvert fogott rá. "Nem lőheted le az anyádat!" - ezt Michael is tudta, végül mégis meghúzta a ravaszt, tehát kész volt rá, hogy végezzen az "anyjával", ha a fegyver nem sült volna be. Sara, akárcsak Bill Kim esetében, most is a legjobb pillanatban vett pisztolyt a kezébe és hátba lőtte szerelme édesanyját.
Michael is golyót kapott, de nem törődött vele, mondván a Scylla fontosabb és elindult Kellerman-hoz a Scyllával. Krantz-ot letartóztatták, amiből nekem az jött le, hogy már őt is körözte a rendőrség, a korábbi bűnei miatt, hiszen csak úgy nem tartóztatnak le senkit. Michael némi habozás után, de átadta a Scyllát Kellermannak, aki cserébe felmentett mindenkit.
A papír aláírogatásnál ott volt Sucre beszólása is: "Megtarthatom a tollat?" - mármint azt a tollat, amivel a szabadságomat írtam alá. Az ölelések pedig mindent elárultak, szavak nélkül is.


A megkönnyebbülést, a szeretetet, a barátságot és az összetartást. Örülök, hogy Kellerman intézte ezt az egészet, mert így nem csak, hogy jóvátette korábbi Cég-es bűneit, de talán még több jót tett, mint rosszat. Részben neki köszönhetik a szabadságukat. Linc rágógumis beszólása is ott volt, rendesen megszívatta T-Bag-et.Sara és Michael tengerparti sétája szép volt, a háttérben ugráló hullámokkal. Irigyeltem Michael-t, hogy végre boldog lett, ráadásul egy szép barátnővel az oldalán... tudtam, hogy mi lesz Michael-el, de néhány percig elhittem, hogy minden rendben lesz. Aztán Sara elkomolyodott, Michael orra pedig vérezni kezdett. Sara már itt tudta, hogy ebből nagy baj lesz. Michael válla fölött el is pityeredett és csak annyit mondott: "szeretlek".
A 4 évvel későbbi jelenetek tetszettek a legjobban, talán az egész sorozatban. Már csak ezért megérte végignézni. Az idill, a boldogság, a családi hangulat, gyerekek... Az aláfestő zene is nagyszerűen lett kiválasztva. Nem vidám, de nem is szomorú. Akárcsak a sorozat befejezése. Illett hozzá.
A sorsokról:

Michael: Természetesen szomorú vagyok, hogy meghalt, de ettől vált a szememben mégnagyobb hőssé. Ennek így kellett lennie. Ha mindenki boldog és teljes a happy end, az nem illett volna egy PB-klaiberű sorozathoz. De ez így szép és jól kitalált. A végén a sírkövére helyezett papírdaru volt számomra a legmeghatóbb pillanat.Csodálom, aki száraz szemmel végig bírta nézni. De hagyott valakit maga után. Egy kis Michael Scofield-et, aki rögtön apja nyomdokaiba lépett, kezdve a kis tetkóval. Michael mindenkit meg tudott menteni, csak önmagát nem... R.I.P. Michael Scofield...

Lincoln: Örülök, hogy jól alakultak számára a dolgok, hiszen a halálával értelmét vesztette volna Michael áldozata, hogy bement érte a Fox River-be, kihozta, végigmenekültek az országon, stb. Linc-nek élnie kellett. Egy csinos lánnyal, Sofiával és a fiával LJ-vel. Szép jelenet volt az is, amikor Linc készült a temetőbe tengerparti panamai otthonából és LJ-ről beszélt, aki hamarosan leteszi a vizsgákat. Szóval örülök Linc-nek, megérdemelte a boldogságot.Sara: Aranyos jelenet volt, ahogy a kis Michael-el készültek a temetőbe, és ugrándoztak az utcán. A kisfiával, aki kiköpött apja és mindíg emlékeztetni fogja Sarát, szeretett férjére, Michael-re. Sajnálom Sarát, hogy elvesztette Michael-t, de örülök, hogy van egy kisfia, akivel boldogan élhet tovább.Mahone: Az ő sorsa az egyedüli, akivel nem vagyok kibékülve. Miért dobta el Pam-et Lang-ért, aki messze nem ér fel hozzá. Egyfolytában arról áradozott, hogy Pam így, Pam úgy, Pam védelme stb... erre 4 év múlva összejön régi kolléganőjével. Mahone ízlése, de szerintem jobb lett volna, ha Pam-el hozzák össze. Legalábbis nem látok benne logikát, hogy végül miért döntött Lang mellett.
Sucre: Ő is az egyik legkedvesebb szereplőm, talán a hűsége, talán a Michael-ékkel való barátsága miatt. Helyes kislány lett Lilah Maria Sucre-ből és csakugyan örülök, hogy Sucre számára is jól alakultak a dolgok.
Kellerman: Örülök a felbukkanásának, de az talán túlzás, hogy a tettei ellenére ENSZ-képviselő vált belőle. Mindenesetre a végére megkedveltem Pault is, hiszen abszolút negatív kakterből, szinte teljesen pozitív szereplővé vált.
C-Note: Ő is megérdemelte a sorsát. Szabad chicagói családapaként éldegél egy kertes házban a családjával. Ez a jelenet is szép volt, amikor C-Note szippant egy nagyot a szabadság friss levegőjéből.
Self: Gerinctelen ember volt, aki mindíg a saját érdekeit tartotta szem előtt, elárulta Michael-éket, de... ilyen sorsot nem érdemelt volna akkor sem. Ez még a halálnál is sokkal rosszabb.T-Bag: Irrónikus, hogy oda került, ahonnan indult, de ez így volt jó. T-Bag mindígis egyfajta "halhatatlan gonosztevő" volt, így jobban illik hozzá az élete végéig tartó bűnhődés, mint a halál. Az volt az álma, hogy egy GATE-féle irodában dolgozhat, ahol tisztelik, megbecsülik és idővel talán maga is megváltozott volna. De a számtalan gyilkosság miatt sosem változott volna már meg eléggé és nem is lett volna korrekt, ha a legnagyobb pozitív karakter, Michael meghal, T-Bag pedig boldogan él egy irodában. Jól van ez így, hogy újra a Fox River-ben kötött ki.Krantz: Maximálisan tetszik, amit kapott, vagyis a gyors kivégzést a villamosszékben. Teljesen megérdemelte és örülök neki, hogy végre meghalt.Christina: Szintúgy.
Nagyjából ennyi. A vége ért a legtöbbet, amikor a sorsok lezáródtak, a dolgok elrendeződtek. A végső néhány percet harmadik nézésre sem bírtam ki sírás nélkül... Nagyon megható volt, de ugyanakkor szép is. Szomorú vagyok, de ugyanakkor örülök, hogy vége. Legalább nem fogják tovább húzni ezt a nagyszerű sorozatot, hogy esetleg elrontsák. Mert egy 5. évaddal biztos elrontanák.

Örülök, hogy az életem része volt a sorozat és nagyon fog hiányozni.

ISTEN VELED PRISON BREAK. R.I.P. MICHAEL!